A takarékszövetkezetek története napjainkig.

Megoldást keresve az 1840-es évek közepén Európában pusztító éhínség okozta társadalmi és gazdasági problémákra, a fejlődés útját sokan az önsegélyezésen alapuló összefogásban keresték. Ez a gondolat hívta életre a szövetkezeteket.

A takarék- és hitelszövetkezeti mozgalom Németországból indult el. A takarékszövetkezetek megteremtője Hermann Schulze-Delitzsch volt, aki az első kölcsönös hiteltársaságot 1850-ben alapította. Célja az volt, hogy megoldja a városi kisiparosok és kiskereskedők hitelgondjait. A vidéki (hitel) szövetkezetek atyja pedig  , aki az uzsorások által nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is elnyomott vidéki lakosságot a szövetkezés útján kívánta felemelni. Tulajdonképpen e két ember hozta létre a napjainkban is eredményesen működő szövetkezeti bankokat. A szövetkezés eszméje igen hamar eljutott Magyarországra. A Schulze-Delitzsch elgondolásai nyomán szerveződő első hitelegyleteket és szövetkezeteket az erdélyi szászok hívták életre a XIX. század második felében – elsőként 1851-ben Besztercén, majd Nagyszebenben és Kolozsvárott.

Az ezt követően Pest megyében indult hitelszövetkezeti mozgalom sikerre vitele Gróf Károlyi Sándor  földbirtokos nevéhez fűződik. Az ő elnökletével 1886-ban megalapították a Pestvármegyei Hitelszövetkezetet, melyet 1894-ben országos központtá fejlesztettek Hazai Szövetkezetek Központi Hitelintézete néven. A szövetkezetek az 1875. évi Kereskedelmi Törvény alapján működtek. A gyorsan fejlődő és erősödő hitelszövetkezeti mozgalomra támaszkodva Károlyinak és társainak sikerült elérnie, hogy 1898-ban önálló törvényt hozzanak a gazdasági és ipari szövetkezetekről. A törvény alapján megalapították az Országos Központi Hitelszövetkezetet. A hitelszövetkezetek alacsonyabb hitelkamatokat alkalmaztak az egyéb hitelintézetekkel szemben, s ezáltal jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a falvakból kiszorult a hiteluzsora és országosan mérséklődtek a hitelkamatok.

A két világháború közötti időszakban a hitelszövetkezetek döntő szerepet játszottak a más típusú, termelői, fogyasztói és értékesítési szövetkezeti központok megszervezésében és azok fejlődésében. A II. világháború kezdetén már 1499 hitelszövetkezet működött az országban, közel 800.000 taggal.

A háborút követően aktívan bekapcsolódtak az újjáépítés finanszírozásába. Azonban 1947-től fokozatosan beépültek a Magyar Nemzeti Bank és az OTP szervezetébe. Az ötvenes évek elején történt államosítást követően 1956-ban alakulhattak újjá, immár takarékszövetkezet néven, korlátozott jogosítványokkal. Nem sokkal a kétszintű bankrendszer megszületése előtt kaptak lehetőséget arra, hogy a kisebb településeken, falvakon kívül is fiókot nyithassanak, és hitelezhessenek.

Takarékszövetkezetek integrációja

A kezdetben nemcsak jogi értelemben, hanem az üzletpolitikát tekintve is teljesen különálló takarékszövetkezetek a ’80-as évek végére jutottak arra az elhatározásra, hogy érdekeik érvényesítéséhez szorosabban együttműködnek.

Versenyképességük fokozása és tevékenységi körük bővítése érdekében 1989-ben megalapították saját bankjukat, a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt.-t (Takarékbank). Szakmai fejlődésük, valamint piaci helyzetük stabilizálása és országos érdekeik képviseletének összehangolása érdekében – a SZÖVOSZ(Szövetkezetek Országos Szövetsége) felbomlásával –  a takarékszövetkezetek 1990-ben létrehozták önálló érdekképviseleti szervezetüket, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetséget (OTSZ).

A rendszerváltást követő évek gazdasági helyzete, a tömeges vállalati csődök hatására a takarékszövetkezetek még szorosabbra fűzték kapcsolatukat: 94 százalékuk az ún. Integrációs szerződés aláírásával 1993-ban létrehozta a Takarékszövetkezeti Integrációt. Ennek alapján felállították a stabilitást és a válsághelyzetek megelőzését szolgáló biztonsági alapjukat, az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alapot (OTIVA). Az Integrációs Szerződés a Takarékbank Rt.-t a takarékszövetkezetek központi bankjává léptette elő, és a kereskedelmi banki és befektető banki funkciók mellett, ennek megfelelő jogosítványokkal és feladatokkal ruházta fel.

A Takarékszövetkezeti Integráció – melynek létrehozásában aktívan közreműködött a kanadai Desjardins takarékszövetkezeti mozgalom és az Európai Unió PHARE programjának Vidék Bankja projektje – új szakaszt jelent a takarékszövetkezetek fejlődésében. Azóta folyamatosan javulnak gazdálkodási mutatóik, jobb lett a vidék pénzügyi szolgáltatásokkal való ellátása. A korszerű termékek bevezetése mellett az egyik leglényegesebb változás az, hogy a betétesek biztonságát az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) mellett az OTIVA is garantálja azáltal, hogy a takarékszövetkezetet, mint intézményt védi meg a válsághelyzettől.

1997-ben lezajlott a Takarékbank privatizációja, s így a nem takarékszövetkezeti tulajdoni hányad megvásárlásával, és az azt követő tőkeemeléssel a német Deutsche Genossenschaftsbank (DG Bank) 71,95 százalékban többségi tulajdonosa lett a banknak, míg a Hungária Biztosító 5 százalékos tulajdonra tett szert. A takarékszövetkezetek tulajdoni hányada 23,05 százalék, stratégiai kérdésekben azonban minden esetben vétójoggal rendelkeztek a Bank Közgyűlésén.

Az integráció megteremtette a vidéki lakosság, vállalkozók és intézmények globális ellátásának lehetőségét. 1998-ban az Integrációs Szerződés módosítása zajlott le. Az újabb módosításra 2004 márciusában került sor. Megkezdődtek az előkészületek a Takarékbank kivásárlására, amely azt is jelenti, hogy újabb nagy magyar tulajdonú bank lesz az országban. Az integrált takarékszövetkezetek 2003. év végén a Takarékbank akkori többségi tulajdonosával, a DZ Bankkal olyan hároméves opciós szerződést kötöttek, amelynek révén 2006 végéig a takarékszövetkezetek akár többségi tulajdoni részt is birtokolhatnak a Takarékbankban. 2004 januárjának végén lezárult a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt. részvényeinek az integrált takarékszövetkezetek általi visszavásárlásának első szakasza. Azóta a takarékszövetkezetek 63%-os tulajdoni részt szereztek meg.

A takarékszövetkezetek jelene

A takarékszövetkezetek megalakulásuk óta a vidék bankjai. Ez nem is lehetett másképp, hiszen a takarékszövetkezeti hálózatot jelentő közel 1700 fiók 90 %-a olyan falvakban, illetőleg községekben található, ahol pénzügyi szolgáltatást szinte kizárólag a takarékszövetkezetek nyújtanak, így az ott élő vidéki emberek számára akár megtakarításaik elhelyezéséről, akár hitelügyeik intézéséről volt és van szó mindig a takarékszövetkezetek jelentették és jelentik a megoldást.

Az integrált takarékszövetkezetek száma 111. A takarékszövetkezetek jelenleg az egyedüli 100 %-os magyar tulajdonban lévő hitelintézetek, bankok. Hazánk Európai Uniós csatlakozásával egyre fontosabb szerepet kap a vidékfejlesztés, a kistérségek megerősítése, a hátrányos helyzetű térségek fejlesztése. A takarékszövetkezeti integráció fontos stratégiai célja a kistérségi szerepvállalás. Ezt szolgálja az uniós pályázatok és támogatások közvetítése, a vidékfejlesztési programok finanszírozása Az uniós törekvéseknek megfelelő gyakorlata a szubszidiaritás, azaz a lokális döntéshozatal, a helyi érdekek figyelembevétele.

A kistérségekben, régiókban fontos a lokális érdek, a lokális döntés, a kistelepüléseken is elérhető szolgáltatás. A Takarékszövetkezeti Integráció tagszervezeteinek adottságai itt a legjobbak. Valamennyi kistérségben van egy önálló, helyben dönteni és szolgáltatni tudó, tőkeerős helyi Takarék.

A Takarékszövetkezeti Integráció tagszervezetei Magyarországon tevékenykednek de nem zárható ki, hogy  az Európai Unió pénzügyi piacán is  helytálljanak.